A játék, amelynek neve részt vehetne a „világ leghosszabb videojáték név” versenyén. Maga a játék pedig olyan mintha a készítőknek elfogyott az ideje ezért ilyen rövid.
Mielőtt belekezdenék, a kritikámba egy vallomással kezdenék. Ezt a játékot egy SpongyaBob Kockanadrág magazin nyereményjátékán nyertem. Azok, akik szintén részt vettek a nyereményjátékon, de nem nyertek, utólag üzenem: nem maradtak ki semmiből, mert ez a játék nem valami hatalmas.
Kezdeném a borítóval. A játék hátoldala azt írja, idézem: „Játssz végig hat gigantikus pályát, melyek elvezetnek Bikinifenék legsötétebb zugaiba!”. Nem igazán akarok beleszólni, de ebből a „hat gigantikus pályának” egyharmada a városban játszódik, és nem hinném, hogy a város kétszer is a „legsötétebb zugai” lehetnének.
Nos, aki a végig akarja játszani annak, üzenem, hogy a kézikönyvet NE olvassa el, mert ott mindent elárulnak. Komolyan mondom minek előre leírni mindent, ráadásul rengeteg oldalt használtak fel a jegyzetek részre. Hogy minek azt nem tudom.
A játékban nem igazán található történet mód. Van SpongyaBob, Patrik és Plankton álmai és rémálmai. Nem kell feloldani egyik szereplőt sem, csak a rémálmaikat lehet. Az mondjuk nagyon tetszett, hogy a sorozat angol hangjai beszélnek benne. Sőt a játék tartalmaz magyarosítást, ami nagyon korrektül le van fordítva legalábbis én nem találtam benne hibákat.
Nagyon ritkaságnak számít az a játék ahol nincs beállítás fül. Nos, ez a játék a ritkasághoz tartozik – semmit nem lehet rajta beállítani. Most gondolom, sokan a kardjukba dőlnek azon hír hallatán, hogy itt semmit nem lehet átalakítani. A játék 2009-es, de úgy nézz ki mintha a 90-es évek elején készítették el. Nem vagyok a mai szleng által nevezett „grafika buzi” de én azért ennél többet várok el egy 2009-estől. Az átvezető videók nagyon rondán lettek megvalósítani.
A mai világban nagyon ritka, de csak az egérrel lehet irányítani. Nincs mentés a játékban, ráadásul még Game Over sincs. Addig játszhatsz ameddig nem lesz vége a pályának, vagy nem hagyod abba. A játék ezek logikus kihasználásának köszönhetően (ha megvan egy adott tárgy, de lusta vagy visszamenni egy helyszínre, nemes egyszerűéggel belemész egy olyan ellenségbe, ami alapból megöl – és visszarak az előző checkpointba) egy ismétlem egy óra alatt kijátszható. Legalább nem olyan hosszú. Egyszerűen látok ebben fantáziát, csak a játék fejlesztésében szerintem túlságosan rövid idejük volt mindenhez. De ez még én tudomásom szerint ez jobb játék, mint a következő bemutatásra váró (azért szerintem mert emlékeim szerint ez a „játék” sokkal rosszabb).
Egy mondatban összefoglalva: Egyszerűen csapnivaló! Viszlát, legközelebb. :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.