Üdvözlök mindenkit az évad első, teljes értékű kritikájánál, ami nem újrafeltöltés, és nem RePlayed! És mivel is kezdhetnénk el ezt az évadot, mint egy – rövid – Maratonnal? Akkor kezdődjön is el a Portal!
2007.-ben jelent meg a The Orange Box, benne 5 teljes játékkal – amiből három teljesen új! Ezekből pont a Portal volt a legkevésbé érdekesebb – első látásra. Annyit érdemes tudni róla, hogy ennek a játéknak egy afféle „előzménye” volt a 2005-ös Narbacular Drop – a játékmenetben hasonlított rá, hiszen ott is Portálokkal kellett játszani.
A játék azzal kezdődik, hogy egy kis szobában felébredünk, hamarosan pedig elkezd beszélni hoznánk egy kissé robot hangon beszélő nő. Majd elmondja, hogy mi tesztelni fogunk, és hírtelen kinyílik egy portál. Innentől kezdve a feladat rém egyszerű: fejezzünk be egy tesztkamra sorozatot. Összesen 19 feladatot kell megoldanunk, miközben megtanuljuk a játékmechanikáját, és egyre nehezebb feladatokon is át tudunk manőverezni, hála az Aperture Science Hordozható Portálfegyverének köszönhetően, hogy aztán a végén megkapjuk jutalmunkat: egy tortát.
A történetről elég ennyit írnom, ideje beszélni azokról a mechanikákról. Ugyebár a fegyverünk nem golyókat lő, hanem portálokat. Egy kék, és egy narancsszínűt. Semmi különbség nincs köztük – sőt az elején csupán egyet tudunk lőni. A cél annyi, hogy A pontból jussunk el B pontba. Persze ez nem ilyen egyszerű – ellenünk van egy olyan „víz”, amibe ha beleesünk, meghallunk. Aztán van mindenféle bogyóköpködő. Ezeket egy bizonyos helyre kell belőni, viszont ha hozzáérünk, azonnal meghalunk. Aztán vannak olyan helyek – ezek sötét színűek – ahova nem lőhetsz portálokat. Valamint számomra a leggyűlöltebb ellenfelek, a Lövészrobotok. Noha cuki a hangjuk, valójában ha meglátnak elkezdenek lőni feléd. És noha kell kihívás – és teljes mértékben megadják ezek a robotok – de örökre megutáltam őket…
Persze nem csupán ennyi van. Vannak bizonyos kockák, gömbök, amiket a megfelelő helyekre letesszük, akkor aktiválunk valamit. Illetve vannak még gombok, amik hasonlóak az előzőekre. Bár ezek leginkább időre mennek, illetve kockákat adnak ki. És ha már kockák! A 17.-ik tesztkamrában megtalálhatjuk a Társkockát – ami az egész pályán végigvisz minket, és nagy szükségünk van is rá.
A Grafika felemás. Nem azt mondom, hogy ronda, de nem teljes mértékben voltam megelégedve vele – 2007-es szemmel néztem a játékot! Valami hiányzott belőle, valami egyediség – és itt nem a tesztkamrákról beszéltem, azok nagyon jól sikerültek. De nem voltak számomra igazán karakteresek. A zenékből nincs sok, de amik vannak, azok jóra sikerültek. Ellen McLain ugyanakkor a játék hangadója valami elképesztőre sikeredett. Mintha a hangosbeszélő karaktert neki találták volna ki!
Összegészében mit mondjak el róla: Ha nem lenne ilyen rövid, szerintem ezerrel jobban sikerülhetett volna. De így sem lett rossz a játék, és megérdemli a sok mémjét.
Hamarosan találkozunk a Portal 2 kritikával, addig is: Viszlát, legközelebb! :D
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.